1937-ben komponálta Bartók Béla Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét. Amikor 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, szüksége volt olyan reprezentatív kétzongorás darabra, amelyet feleségével együtt hangversenyeken előadhatott. E célból a szonátát zenekari kísérettel látta el, és azt Pásztory Dittával 1943-ban New Yorkban, Reiner Frigyes vezényletével mutatta be.
Tovább
1903-ban írt művét maga Bartók nevezte szimfóniai költeménynek. E címadásból kitűnik, hogy a huszonkét esztendős zeneszerző — aki a század első éveiben nagy érdeklődéssel foglalkozott Richard Strauss műveivel — első nagyzenekari kompozícióját Strauss programzenéinek mintájára alkotta.
Tovább
Az Első szvit sokat ígérő fiatalkori kompozíció, magán viseli századunk első évtizedeinek művészi hatásait, törekvéseit, eszményeit és tévedéseit. A hatások, amelyek 1905-ben Bartók zenéjén nyomot hagytak, részben Liszt, Erkel és Mosonyi magyar későromantikájából, részben Richard Strauss merész és divatos műveiből szűrődtek le. A zeneszerző arra törekszik, hogy elődeinek magyaros hangját a nyugatról éppen elsajátított zenei nyelvvel hozza összhangba. Egy évvel utóbb, 1906-ban kezdett Bartók, Kodállyal együtt, népdalokat gyűjteni, és ekkor ébredt rá, hogy az I. szvit idején magyarosnak vélt verbunkos-hang nem azonos a magyar nép ősi dallamkincsével. Ez a tévedés azonban merőben filológiai jellegű, mit sem von le a mű hazafias lobogásának hevéből, hangzásának üdeségéből, formálásának nemes arányaiból.
1907-1908-ban írta Bartók Geyer Stefi számára első hegedűversenyét. Ez a mű – az utókor elől sokáig elzárva – őrizte annak az ifjúkori emésztő lángolásnak dokumentumait, amely a zeneszerzőt a hegedűművésznőhöz fűzte. Tovább
Bartók két hegedűversenyének komponálása között harminc esztendő telt el. Miközben a másodikon dolgozott (1937—38-ban), megalkotta a két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátát, valamint a Kontrasztok című triót. A hegedűversennyel 1938 utolsó napján készült el. A művet néhány hónappal később Székely Zoltán mutatta be Amszterdamban, Mengelberg vezényletével. A bemutatón Bartók nem vett részt, a hegedűversenyt New Yorkban hallotta először, 1943-ban. A magyar közönség Szervánszky Péter előadásában ismerte meg a művet.
(I. Adagio — Allegro vivace; II. Adagio; III. Allegro vivace; IV. Allegro ma non troppo.) Tovább
