A húszas évek derekán számos európai zeneszerző fordult inspirációért a barokk muzsikához. Sorra jelentek meg a rendszerező, új kiadványok, és a régi zenék élménye nem egy jelentős új mű születését segítette elő.
More
Az 1904-ben írt kompozíció feltehetően azonos azzal a Burlesque-kel, amelyet Bartók 1905-ben, a Filharmóniai Társaság hangversenyén akart bemutatni. A zenekar ellenséges magatartása és a művel szemben tanúsított passzivitása azonban oly mélyen sértette a
More
Bartók első opusza 1904-ből való. Ekkor már olyan jelentős művészi sikert mondhatott magáénak a fiatal zeneszerző, mint az előző évben komponált, s 1904 elején bemutatott Kossuth-szimfóniáét.
More
1928-ban, Amszterdamban mutatta be a darab eredeti, hegedűzongora verzióját Székely Zoltán és Frid Géza; zenekari kísérettel Budapesten mutatta be Székely Zoltán egy évvel később, Dohnányi Ernő vezényletével.
More
1928-ban — a IV. vonósnégyes befejezése után — csaknem egy időben írta Bartók két hegedűrapszódiáját, eredetileg zongorakísérettel (az I. rapszódiát 1929-ben gordonka-zongora változatban is feldolgozta). Zenekarra 1929-ben hangszerelte át a műveket.
More
Bartók posztumusz brácsaversenye a zenetörténet félbemaradt remekműveinek egyik legproblematikusabb példája. A probléma ez esetben ugyanis nemcsak zenei, hanem a művészet etikájának körébe is tartozik.
More
1937-ben komponálta Bartók Béla Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét. Amikor 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, szüksége volt olyan reprezentatív kétzongorás darabra, amelyet feleségével együtt hangversenyeken előadhatott. E célból a szonátát
More
1903-ban írt művét maga Bartók nevezte szimfóniai költeménynek. E címadásból kitűnik, hogy a huszonkét esztendős zeneszerző — aki a század első éveiben nagy érdeklődéssel foglalkozott Richard Strauss műveivel — első nagyzenekari kompozícióját
More