1928-ban, Amszterdamban mutatta be a darab eredeti, hegedűzongora verzióját Székely Zoltán és Frid Géza; zenekari kísérettel Budapesten mutatta be Székely Zoltán egy évvel később, Dohnányi Ernő vezényletével.
(I. Moderato; II. Allegro moderato)
A Lassú dallamait ugyancsak Maros-Tordában hallotta Bartók, a Friss zenei anyagát szatmári, temesi és rutén gyűjtésből válogatta: a zenei formát azonban ezúttal mívesebben, bonyolultabban szőtte, mint az I. rapszódiában. Zenekarában nagyobb szerepet juttat az ütőhangszereknek, és a kíséret funkcióját szimfonikus fontosságra emeli.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz
