A kettős zenekar eleve magában rejti a koncertálás lehetőségét, ez azonban nem szab gátat a zeneszerző dallami leleményének. Felbukkannak a melléktéma-karakterű második témák, amelyek a bécsi klasszikusok szonátaformáját jövendölik meg.
JOHANN CHRISTIAN BACH (1735—1782): ESZ-DÚR SZIMFÓNIA OP. 18. NO. 1.
(I. Allegro spiritoso; II. Andante; III. Allegro.)
Ugyancsak a bécsi szimfóniák fináléiban található az a mozgalmas, ún. chasse- (vadászat) motivika, amely az Esz-dúr szimfónia zárótételében felhangzik.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz
