A két művészt jól ismeri a közönség, saját stílusukban mindketten kimagasló eredményeket értek már el. Lajkó Félix hegedűművész improvizációival és világzenéjével, míg Balázs János zongoraművész a klasszikus zenével lopta be magát a publikum szívébe. De mit idéz elő két erős egyéniségű zenész közös játéka? A zenei határok eltűnését, ahol nincs előre megírt hangjegy, előre megbeszélt dallamok – csak a lélek muzsikál abban a percben, amikor megtörténik a csoda, az improvizálás. Mindehhez elengedhetetlen a közös zenei elképzelés és egymás zenei gondolatának kitalálása, ami mindig mást idéz elő. A két fiatal újraértelmezi, ugyanakkor hallgathatóvá és befogadhatóvá teszi a kortárs zenét. Ezzel nemcsak a pszichológusoknak, hanem a zenetörténészeknek is bőven szolgáltatnak majd kutatnivalót.